Leírás
Míg Gabriel García Márquez Macondóját az önkényuralom szeszélyes fantomjai kísértették, addig Mariana Enríquez Buenos Airesét a csoda helyett a könyörtelen fájdalom és igazságtalanság itatja át. Enríquez bravúrosan szűri át az argentin történelem és jelenkor lassú erőszakát a klasszikus angolszász horror hagyományain. Novelláinak metszően valóságos, feminista horrorja olyan témákat olvaszt magába, mint a női test eltárgyiasítása, a radikális társadalmi egyenlőtlenségek, a mindenütt megbúvó toxikus patriarchátus és elnyomás, a népirtás, a migráció vagy épp a környezet kizsákmányolása. A kimondatlan aljasság megcsillan a történetek sötétjében.
Az elveszett és kitaszított szereplők élénkségének és a cselekmény aurájának köszönhetően a szövegek messze túlmutatnak a politikán és a horror zsánerén. Enríquez erős nőkaraktereit melankólia járja át, nem jönnek rá, mi zúzza össze őket saját gyötrődésük körforgásában, bénultan és magukra hagyatottan állnak a történések előtt. Vigaszt csak a bizarr fétisek, az eltűnt gyerekek utáni nyomozás, a halott popsztár húsa, az okkultizmus és a pirománia nyújthat.
Megkérdeztem tőle, hogy ő-e a nagyanyám húga, Angyalka – nem is volt rá idő, hogy rendes névvel anyakönyvezzék, akkoriban más idők jártak, úgyhogy mindig csak ezen a gyűjtőnéven emlegették –; ekkor jöttem rá, hogy nem beszél, de válaszképpen bólintott. Ezek szerint nagyanyám igazat mondott, gondoltam, nem a tyúkudvarból származtak azok a csontok, hanem a húgát hantoltam ki kiskoromban.
Az Ágyban dohányozni veszélyes a gonoszság mély sötétségét festi meg, ám a reményt adó fény miatt olykor az olvasó mégis hunyorgásra kényszerül. Mariana Enríquez művészete finoman szuggesztív, a költői villanásokból és a beszélt nyelv nyerseségéből eszményi irodalmi szövetet képez.
Fordította: Pávai Pataki Márta
„Enríquez fantáziája és a morbid szcenáriók iránti mohó étvágya fenséges magasságokat ér el”
Publishers Weekly
„Egy ideje a legizgalmasabb irodalmi felfedezésem”
Kazuo Ishiguro
„A borzalom kifinomult stílussal párosul, míg a szereplők kilátásai egyenletes gyorsasággal, folyamatosan romlanak”
The New York Times Book Review
„Enríquez tükröt tart zavaros korunk elé, amikor a mindennapi és a megmagyarázhatatlan közötti határok elmosódnak és összefutnak”
Oprah Magazine
„Mintha egy másik világból sugárzott híradót néznénk”
The Booker Prize
