Mariana Enríquez (1973) argentín író. Generációja egyik legeredetibb és legfontosabb írójaként tartják számon világszerte. Enríquez olyan témákkal foglalkozik, mint a bosszú, a boszorkányság, a féltékenység, a gyilkosság és az eltűnések - és olyan nők és lányok, akik nem tudják többé elfojtani legsötétebb hajlamaikat.
„Nem tettem különbséget a valóság és a fikció között, mert a valóság rosszabb volt, mint bármilyen fikció, amit el tudtam képzelni”
Míg Gabriel García Márquez Macondóját az önkényuralom szeszélyes fantomjai kísértették, addig Mariana Enríquez Buenos Airesét a csoda helyett a könyörtelen fájdalom és igazságtalanság itatja át. Enríquez bravúrosan szűri át az argentin történelem és jelenkor lassú erőszakát a klasszikus angolszász horror hagyományain. Novelláinak metszően valóságos, feminista horrorja olyan témákat olvaszt magába, mint a női test eltárgyiasítása, a radikális társadalmi egyenlőtlenségek, a mindenütt megbúvó toxikus patriarchátus és elnyomás, a népirtás, a migráció vagy épp a környezet kizsákmányolása. A kimondatlan aljasság megcsillan a történetek sötétjében.
Az elveszett és kitaszított szereplők élénkségének és a cselekmény aurájának köszönhetően a szövegek messze túlmutatnak a politikán és a horror zsánerén. Enríquez erős nőkaraktereit melankólia járja át, nem jönnek rá, mi zúzza össze őket saját gyötrődésük körforgásában, bénultan és magukra hagyatottan állnak a történések előtt. Vigaszt csak a bizarr fétisek, az eltűnt gyerekek utáni nyomozás, a halott popsztár húsa, az okkultizmus és a pirománia nyújthat.
Megkérdeztem tőle, hogy ő-e a nagyanyám húga, Angyalka – nem is volt rá idő, hogy rendes névvel anyakönyvezzék, akkoriban más idők jártak, úgyhogy mindig csak ezen a gyűjtőnéven emlegették –; ekkor jöttem rá, hogy nem beszél, de válaszképpen bólintott. Ezek szerint nagyanyám igazat mondott, gondoltam, nem a tyúkudvarból származtak azok a csontok, hanem a húgát hantoltam ki kiskoromban.
Az Ágyban dohányozni veszélyes a gonoszság mély sötétségét festi meg, ám a reményt adó fény miatt olykor az olvasó mégis hunyorgásra kényszerül. Mariana Enríquez művészete finoman szuggesztív, a költői villanásokból és a beszélt nyelv nyerseségéből eszményi irodalmi szövetet képez.
Fordította: Pávai Pataki Márta
„Enríquez fantáziája és a morbid szcenáriók iránti mohó étvágya fenséges magasságokat ér el”
Publishers Weekly
„Egy ideje a legizgalmasabb irodalmi felfedezésem”
Kazuo Ishiguro
„A borzalom kifinomult stílussal párosul, míg a szereplők kilátásai egyenletes gyorsasággal, folyamatosan romlanak”
The New York Times Book Review
„Enríquez tükröt tart zavaros korunk elé, amikor a mindennapi és a megmagyarázhatatlan közötti határok elmosódnak és összefutnak”
Oprah Magazine
„Mintha egy másik világból sugárzott híradót néznénk”
Iratkozz fel hírlevelünkre és mi azonnali kedvezményt küldünk neked vásárlásodhoz, valamint elsőként értesítünk új könyveinkről, exkluzív tartalmainkról és híreinkről.
