Máté Gábor

Betegség és egészség egy őrült kultúrában – Interjú Máté Gáborral

Betegség és egészség egy őrült kultúrában – Interjú Máté Gáborral

Máté Gábor

Részlet a Psychology Today-en Máté Gáborral készített interjúból közelgő The Myth of Normal című új műve kapcsán. A könyv magyar kiadása októberben jelenik meg kiadónk gondozásában.

‍Mark Matousek: Matek: Azt mondta, hogy a szenvedély egy isteni szikra, a függőség pedig csupán egy láng, amely kialszik. Hogyan definiálja a szenvedélyt?

Máté Gábor: A szenvedély fűt, megvilágít és vezet. A szenvedély felerősít, anélkül, hogy felerősítené az egót – sőt, az egó talán nem is szereti. A szenvedély túl van a szűk énen. Nézd meg például az írás tevékenységét. Általában nem csak magunknak írunk.Szenvedélyünk a kommunikáció, a tanítás, az inspiráció, az ösztönzés, a részvétel. Ez a szenvedély túlmutat az énen.

MM: Mi a különbség a munkamánia és az egészséges szenvedély között?

MG: A buddhizmus nemes nyolcrétű ösvénye a helyes munkáról vagy helyes megélhetésről beszél, ami nem árt az embereknek és nem árt a világnak. Csodálatos dolog szenvedélyesen szeretni a munkádat anélkül, hogy annyira ragaszkodnál hozzá, hogy feladnád a magánéletedet, a fontos kapcsolataidat és a spirituális céljaidat. Ha úgy foglalkozol vele, hogy elérhetetlenné válsz, és az elméd mindig a munkán jár, ártasz magadnak és a körülötted lévőknek. Ha nem mersz elszakadni a munkádtól, akkor függőséggel küzdesz.

MM: Ez a túlzott ragaszkodásra vezethető vissza?

MG: A ragaszkodásnak két jelentése van. Van a másik emberrel való kapcsolat, az a gravitációs ösztön, hogy valaki mással összekapcsolódjunk azért, hogy gondoskodjunk róla, vagy azért, hogy gondoskodjon rólunk. Másképp nem maradunk életben. Aztán ott van a ragaszkodás buddhista értelme, amely ragaszkodás negatív következményekkel jár.Az első fajta ragaszkodás egyszerű, ilyenek az emberi lények. A második pedig akkor történik, amikor ezek a szükségletek nem teljesülnek. Az üresség és a kielégíthetetlen sóvárgás személyes viszonyokban függőséget, társadalmi értelemben pedig kapitalizmust hoz létre.

MM: Kérem, fejtse ki a kapitalizmus és a kielégítetlen kötődési szükségletek közötti kapcsolatot!

MG: A legújabb könyvem egyik pontja, hogy ez a társadalom stresszt okoz a családoknak, szétszakítja a közösségeket, és elszigeteli az egyéneket. Ez a társadalom olyan helyzeteket eredményez, ahol a gyermekek kötődési szükségletei nem teljesülnek.Üresek és éhesek maradnak, és kívülről keresnek dolgokat. Az új könyvem arról szól, hogy egészségünk nem egy privát biológiai jelenség. Ez tükrözi kapcsolatainkat a fogantatástól kezdve, közösségünket és az egész kultúránkat.

A gazdaságunk a hamis szükségleteink kielégítésén alapul, mert a valódi szükségleteinket gyermekkorunkban nem elégítették ki. Egész iparágak épülnek arra, hogy olyan termékeket és tevékenységeket adjanak el nekünk, amelyeknek nincs más céljuk, mint hogy ideiglenesen kielégítsék ezt a kiteljesedési szükségletet. Az egész rendszer azon az elképzelésen alapul, hogy minél többet kapsz, annál boldogabb leszel. A rendszer az ember izgalomban tartásából, stimulálásából indul ki, amely nem egy valós sóvárgás kielégítését szolgálja, épp ezáltal képes függősséggé válni. Ezért, amikor a betegséget vagy a traumát egyéni eseményként próbáljuk megérteni, elszalasztjuk a gyógyulás lehetőségét.

MM: A sóvárgás és a csalódottság érzésének ördögi körévé válik?

MG: Ez a kapitalizmus. A légszennyezés évente több mint kétszer annyi embert öl meg nemzetközi viszonylatban, mint ahányan a Covidban meghaltak. De senki nem tesz semmit ez ellen, mert a légszennyezés nyereséges, míg a Covid a gazdaságot fenyegeti.

John McMurtry kanadai filozófus alkotta meg az „élettőke” kifejezést mindannak leírására, ami az életet javítja. Ebben a társadalomban az élettőke nem számít. Ehelyett egészségtelen ételeket és termékeket adnak el nekünk, amelyek függővé tesznek, majd megölnek – és teszik mindezt a profit érdekében.

MM: Mi a helyzet az egészséges kapitalizmussal?

MG: Olyanról még nem hallottam. Még a faji egyenlőtlenség fogalma is kapitalista találmány. Akkor jött, amikor szükségessé vált az emberek leigázása. Ezt azzal a „magyarázattal” tették, hogy az egyik faj alacsonyabb rendű a másiknál. A kapitalista rendszer a kezdetektől fogva a kizsákmányoláson alapult. A második világháború után volt egy átmeneti időszak, amikor valamivel nagyobb hangsúlyt kaptak a szociális szolgáltatások, a vállalatokat egy kicsit visszaszorították a profit kizsarolását illetően, és létezett erős szakszervezetiség. Azonban ezt a nagyjából 30 éves időszakot Margaret Thatcher és Ronald Reagan neoliberalizmusa egy szempillantás alatt megszakította. Most újra elértük az egyenlőtlenségek szélsős értékeit. Ha megnézzük az amerikai lakosságot, körülbelül 70%-a legalább egy gyógyszert szed valamilyen krónikus betegségre. Véletlen lenne vagy a rendszer eredménye?

Folytatás:

PsychologyToday

Összes megjelenítése
Edith Eva Eger Ajándék díszkiadás

Jön Edith Eva Eger Az ajándék című könyvének díszkiadása

Karácsony alkalmából megjelenik Edith Eva Eger Az ajándék című könyvének díszkiadása, amely családi recepteket és egy különleges új fejezetet, egy…

Booker-díjas könyvek az Open Books kínálatában!

A Booker-díj az egyik legrangosabb elismerés, amelyet szerző…Elolvasom
Kondor Vilmos filmsorozat

48 óra alatt csapott le egy producer – Filmsorozat lesz Kondor Vilmos új regényéből

Még csak múlt csütörtökön jelent meg Kondor Vilmos Második magyar köztársaság című regénye, egy neves filmes producer azonban máris aláírt…