Leírás
Moszkvában, egy korrupcióellenes tüntetésen a rendőrség őrizetbe veszi Ányát. A bíróság egy alig negyedórás tárgyaláson tíz nap elzárásra ítéli. Ánya életében először találja magát rács mögött. A fogvatartási központba szállítják, ahol feltevése szerint csak huligánok és garázdák, szélhámosok és tolvajok ülnek. Ám legnagyobb meglepetésére a hármas számú cellában csupa hozzá hasonló fiatal nő raboskodik, akik olyan nevetségesen jelentéktelen kihágások miatt kerültek ide, mint például a jogosítvány nélküli vezetés. Az egyhangú börtönnapok végtelenül hosszúak, és a nők a szabadulásukat várva játszanak, álmodoznak, beszélgetnek, megosztva egymással látszólag hétköznapi életük olykor cseppet sem hétköznapi titkait. A fogvatartási központ szigorú szabályok szerint berendezett, zárt és fülledt világ, ahol azonban az egész addigi életét, kisvárosi gyermekkorát, lázadó kamaszéveit, kollégiumi barátságait és zűrös szerelmeit felidéző Ánya körül különös és hátborzongató dolgok kezdenek történni. Csak rajta áll, hogy kiderítse: mindez valóság, vagy csupán a zaklatott képzelete szüleménye.
Évszázadok, nemzedékek váltják egymást, de Oroszországban még mindig börtönről és elnyomásról, szabadságról és rabságról szóló könyvek egész sora jelenik meg. Ilyen Alekszej Navalnij szóvivőjének, Kira Jarmisnak a börtönnaplója, ez a megrázó, mégis szórakoztató, nagyon személyes és ugyanakkor mélyen egyetemes, bölcs és szellemes könyv, amelyik egyszerre olvasható fordulatos és lebilincselő történetként, árnyalt és megkapó portrésorozatként, egy, minden ízében mai, modern nő hiteles fejlődésregényeként. És ami a legfontosabb: annak az új Oroszországnak a metaforájaként, amelyiknek – a hatalom minden erőfeszítése dacára –sikerült megszületnie, felnőnie és most élni akar.
Kira Jarmis 1989-ben született, a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult újságírást. Az egyetem elvégzése után a Puskin Múzeum, illetve az Utar légitársaság sajtósaként dolgozott. Jarmis 2014 óta Oroszország legjelentősebb ellenzéki politikusa, Alekszej Navalnij a szóvivőjeként dolgozik. Első regénye az orosz Corpus kiadónál jelent meg 2020-ban. Miután Navalnij 2021 januárjában visszatért Moszkvába, Kira Jarmysh-t is kilenc napra letartóztatták.
“Kira Jarmis könyve lenyűgöző. A felismerés öröme töltött el, hiszen magam is a szomszédos cellában ültem (bár más időpontban), és megerősíthetem, hogy az összes szereplő leírása nagyon pontos. És a könyv titkokat is felfedett – mit gondolnak és mit akarnak a modern nők. Kiváló könyv. Nagyon élveztem, és biztos vagyok benne, hogy önöknek is tetszeni fog. Gratulálok Kirának!” Alekszej Navalnij
“Évszázadok, nemzedékek váltják egymást, de Oroszországban még mindig börtönről és nyomorúságról, szabadságról és rabságról szóló könyvek jelennek meg, mintha az a száz év nem is lett volna. Ismét született egy “nagyon időszerű könyv”[1]. Csak a szöveg jóval élőbb, mint Gorkijé.” – Borisz Akunyin
“Kira Jarmis gyakran valósítja meg a lehetetlent, ami státuszából adódóan feladata. Ezúttal írt egy szellemes és szórakoztató börtönregényt, amelynek a legfontosabb és a legfájdalmasabb témát választotta vezérmotívumául – azt az új Oroszországot, amelyiknek, mindennek dacára, sikerült megszületnie, felnőnie és érvényesülnie. Ez a könyv szókimondó és bölcs, de ami a legfőbb, hátborzongató és érdekes – borzasztóan érdekes.” – Dmitrij Bikov
“Vannak szerzők, akik pusztán az egyéniségükkel bizonyos olvasói elvárásokat generálnak. Kira Jarmis, Alekszej Navalnij sajtószővivője egészen biztosan közéjük tartozik, csakhogy az ő esetében ezeknek az olvasói elvárásoknak – bármilyenek legyenek is azok – semmi esetre sem szabad bedőlni. Én magam is beleestem ebbe a csapdába, és majdnem lemaradtam az év egyik legjobb regényéről (köszönöm German Kalisevnek, hogy megmentett ettől a hibától). Kira Jarmis regénye, a „Hihetetlen események a 3. számú női cellában” – bámulatos irodalmi szöveg, amelyik egyszerre olvasható és felfogható lebilincselő történetként, emberek és embertípusok pompás galériájaként, a fiatalság felkavaró meséjeként, és ami a legfontosabb, mindannak nagyszabású és lenyűgöző metaforájaként, ami ma Oroszországban történik. Még a héten részletesebben írok majd róla, de addig is – nehogy kihagyják, tényleg nagyon durván jó. És akármit is gondoltak előzőleg a könyvről, felejtsék el.” – Galina Juzefovics
“Alekszej Navalnij sajtószóvivőjének, Kira Jarmisnak a debütáló regénye jól illeszkedik a „kortárs irodalmi mű” fogalomkörébe: van itt politika (a főhős tíz napot tölt egy cellában, mert részt vett egy nem engedélyezett tüntetésen), munkahelyi zaklatás, traumatikus családi kapcsolatok, homoszexualitás – egyszóval a nagy horderejű témák teljes skálája. Azonban, a Hihetetlen események a 3.számú női cellában az a szerencsés eset, amikor a relevancia nem a külső divatnak, hanem a mély átélésnek hódol: mindent, amiről ír, Jarmis szenvedélyesen, őszintén és minden külső kényszer nélkül érez át. Éppen a külső és a belső tényezők, a közügyek és a saját érdekek szerencsés egybeesése az, ami lehetővé teszi Jarmis számára, hogy a látszólag az újságok szalagcímeiből kölcsönzött történetekből olyan szöveget alkosson, amelyik egyszerre nagyon személyes, mélyen egyetemes, szórakoztató, és valóban aktuális – idézőjelek nélkül.” – MEDUZA
“Tekintettel mindarra, amivel Alekszej Navalnijnak az elmúlt évtizedben szembe kellett néznie, elképesztő, hogy sajtószóvivője, Kira Jarmis, képes volt időt szakítani egy regény megírására, amelyik Dmitrij Bikov szerint “szellemes és szórakoztató” börtön-saga, Borisz Akunyin szerint pedig időszerű könyv, amelynek nyelve „jóval élőbb, mint Gorkijé”. A regény cselekményének középpontjában Ánya áll, aki azért kerül börtönbe, mert részt vesz egy korrupcióellenes tüntetésen. A rácsok mögött azonban nem szélhámosokkal, rablókkal és gyilkosokkal, hanem modernkori „Gulag-rabokkal” találkozik.” – Vagyim Szmiszlov, GQ
