Leírás
Erdélyi kisfiúból minden idők egyik legnagyobb gyilkossági perének főügyésze
A nagy gazdasági világválság idején szegény magyar bevándorlók gyerekeként nőtt fel Amerikában, mégis ösztöndíjat nyert a Harvard jogi karára. A második világháború végén katonaként szemtanúja volt a buchenwaldi, a mauthauseni és flossenbürgi koncentrációs táborok felszabadításának, ami mély nyomot hagyott benne. 1945-től háborús bűnösök után nyomozott, és a nürnbergi “Einsatzgruppe”-perben – élete első perében – a vádat képviselte huszonkét magas rangú náci katonatiszt ellen. Mindnyájukat elítélték…
Benjamin Ferencz 2020-ban múlt százéves. Ő a nürnbergi perek utolsó élő ügyésze, aki ebben a különleges, bölcs és szellemes könyvben nemcsak kivételes sorsáról mesél, hanem azokról az egyszerű, de az életet új megvilágításba helyező alapigazságokról is ír, amelyeket saját tapasztalataiból szűrt le. Felidézi hosszú élete elképesztő fordulatait, és minden fejezethez hozzáfűzi az általa megfogalmazott tanulságokat – elvekről, elszántságról, boldogságról és szeretetről.
BENJAMIN FERENCZ 1920-ban született Csolton, Erdélyben, magyar szülőktől. Csecsemőkorában a családjával kivándorolt Amerikába, New Yorkban telepedtek le. Ferencz nagyon szerény körülmények között, a város rossz hírű kerületében töltötte a gyerekkorát, majd a City College of New York hallgatója lett, végül pedig ösztöndíjasként végzett a Harvard jogi karán. Ezután besorozták, így az Egyesült Államok katonájaként részt vett a normandiai partraszállásban. 1945-ben egy a háborús bűncselekmények bizonyítékait gyűjtő egység tagja lett. Szemtanúja volt a buchenwaldi, a mauthauseni és flossenbürgi koncentrációs táborok felszabadításának, ami mély nyomot hagyott benne. Nürnbergben főügyészként képviselte a vádat az ún. „Einsatzgruppe”-perben, mely egyike volt az amerikai hatóságok által tartott tizenkét katonai tárgyalásnak. Később a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásának egyik fő szószólója lett.
Találtam egy felvételt, amely Nürnbergben – náci nagygyűlések egykori helyszínén –, a részben helyreállított Igazságügyi Palotában készült, és Ben főügyészként szerepelt rajta. Huszonhét éves volt, elszánt és energikus; a magas pulpitus elfedte, hogy milyen alacsony, miközben megnyitotta minden idők legnagyobb gyilkossági ügyének tárgyalását. […] Már senki más nem él, aki Ben nézőpontjából látná a világot. Az egykori nürnbergi ügyészek közül egyedül ő van közöttünk, és íme, a jelmondata mindenki számára, aki ragaszkodik ahhoz az elgondoláshoz, hogy a józan ész a gyilkosságok fölé kerekedhet: „Háború helyett jog”. Ezt az összes beszélgetésünkben és anekdotájában szóba hozza. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy Ben de facto a közös lelkiismeretünk, aki fáradhatatlanul harcol az igazságosabb világért. A fia, Donald azt meséli, hogy a családi vacsorák mindig ugyanazzal a kérdéssel kezdődnek: „Ma mit tettetek az emberiségért? – részlet Nadia Khomami, a The Guardian újságírójának a kötethez írt előszavából.
2020 márciusában töltötte be századik évét, de humorérzéke és optimizmusa máig töretlen. 2009-ben megkapta az Erasmus-díjat, amelyet azoknak ítélnek oda, akik különösen sokat tettek a kultúráért, a társadalomért és az emberi jogokért. A hágai Béke Palota melletti sétány 2017-től az ő nevét viseli. 2018-ban dokumentumfilmet készítettek róla Prosecuting Evil címmel, amelyet a Netflixen mutattak be.
