Leírás
Mindmáig vitatott, hogy a kádárizmust és a kádáristákat háttérbe szorító 1988-as pártértekezleten a fogadott fiú, vagyis Grósz Károly valóban „az apa”, Kádár János ellen fordult-e, vagy a változást igénylő közhangulat egyszerűen elsöpörte a harminckét éve hatalmon lévő főtitkárt. Kádár a tanácskozás után mindenesetre azt mondta: „a Brutusok megjelentek”. Vajon Grósz tényleg Kádár Brutusává vált?
Medgyesi Konstantin Apagyilkosság című könyve az öregedő Kádár János utód kereséséről szól. Voltak, akikre ő maga gondolt, és akadtak önjelöltek is. Ahogy egyre sürgetőbbé vált az utódlás, Kádár húzta-halasztotta a döntést, majd Grósz Károlyt választotta ki és emelte maga mellé.
Kádárt gyengülő egészségi állapota ébresztette rá, bizony az ő hatalma sem tarthat örökké. Gyakorta kínozta a gondolat, kire „hagyja” az országot. Thürmer Gyula, az MSZMP KB egykori külügyi munkatársa, aki közvetlen közelről láthatta Kádár János leépülését, úgy emlékszik, a főtitkár 1985-től kezdődően négy évet adott magának „a káderügyek rendezésére”. Thürmer szerint Kádár többlépcsős és tapintatos változtatást határozott el, a körülmények viszont nem kedveztek a lassú döntés-előkészítésnek. „Kádár némileg úgy van, mint Napóleon Waterloonál. Az utolsó nagy csatában, amikor mindennél jobban kellenének a nagy hősök, az önállóan cselekvő hadvezérek, Napóleon marsalljainak többsége már nincs ott. Van, aki már nem él, és van, aki félreállt. Sőt van, aki elárulta” – von történelmi párhuzamot Thürmer.
A könyv Kádár és Grósz drámáját követi végig levéltári források, visszaemlékezések és személyes interjúk segítségével. A történet két politikus bonyolult viszonyát mutatja be, de ez a két ember a kommunista diktatúra két utolsó magyarországi vezetője volt. Kapcsolatuk – noha mélyen emberi jelenségeket illusztrál – a magyar történelem része. Ránk is tartozik, mert meghatározta az életünket, vagy a miénket, vagy a szüleinkét, nagyszüleinkét.
