Leírás
Hogyan kezelhető a dacolás, az agresszió vagy a szeparációs szorongás? Hogyan érdemes szobatisztaságra szoktatni? Milyen kihívásokat tartogat az intézménybe kerülés vagy egy költözés?
Kisgyerekes szülőkként nap mint nap ezernyi ilyen kérdéssel szembesülünk, és akkor tudjuk a legjobban támogatni a gyerekünket, ha értjük, min megy át az egyes fejlődési szakaszok során. Bojti Andrea végigvezet az első négy életév fejlődésén a születéstől az óvodakezdésig, miközben számos valós esetet és mindennapi helyzetet is bemutat. A fejlődéslélektani ismeretek stabil fogódzót nyújtanak: mit érdemes elvárni a gyerekünktől, és mit nem? Milyen fejlődési ugrásokra számíthatunk? Hogyan változnak a gyerek érzelmei, gondolkodása, készségei, és mindez hogyan befolyásolja a viselkedését?
A fejlődés folyamata nem egy kipipálandó tételekből álló lista. Azzal támogatjuk gyermekünket a legjobban, ha megismerjük egyéni természetét és a saját szülői működésünket, és ezzel a tudással felvértezve kísérjük őt a fejlődés útján – empatikusan, mindig a megfelelő kereteket szabva számára. Mert a magabiztosság nem hangerő vagy személyiségtípus kérdése – hanem egy érzelmi önállósodási folyamat eredménye, amelynek alapjai már egészen kis korban kialakulnak.
Ha tudjuk, mi jellemző egy adott életkorra, sok viselkedést könnyebb a helyén kezelni. Másképp nézünk a mindenhová utánunk jövő másfél évesre, a földön fekve tiltakozó háromévesre vagy az óvodaajtóban kapaszkodó kisgyerekre, ha értjük, mi zajlik benne.
A fejlődés ismerete persze csak általános támpontokat ad. A gyerekek fejlődésmenete sok mindenben különbözhet egymástól. Az egyik hamarabb beszél, a másik ügyesebben mozog. Van, aki könnyen kapcsolódik másokhoz, és van, akinek ehhez több időre van szüksége.
Éppen ezért érdemes újra és újra visszatérni ahhoz a kérdéshez: ki az a gyerek, aki előttem áll? Mire van most szüksége? Mi az, amire már képes? Mi az, amiben még segítséget kér? Hol érdemes egy kicsit ösztönözni, és mikor hagyjunk egy kicsit több időt neki?
A fejlődés útja ritkán egyenes. Vannak gyorsabb időszakok, megtorpanások és nagy ugrások. Abszolút előfordulhat, hogy a gyerekünk az egyik héten még sírva kapaszkodik belénk a bölcsi ajtajában, majd pár nappal később már vígan beszalad, és hátra sem néz.
Szülőként ezt az utat kísérjük végig.
© Akszjonovics Aljona
