A legendás pszichológus élettörténete bővelkedik az életünket befolyásoló tényezők nagyívű értelmezéseiben. Számos kutatása nemcsak tudományos szempontból releváns, hanem a hétköznapjainkra is jól alkalmazható. Ilyen az időperspektívák pszichológiája is, amely azóta mozgalommá nőtte ki magát.

Döntéseink egy részére hatással van a pillanatnyi, közvetlen helyzet, az, amit éppen érzünk, vagy amit mások tesznek vagy mondanak. Más döntéseink figyelmen kívül hagyják a jelent, és csak a múltra, hasonló helyzetek emlékeire összpontosítanak.

Vannak döntéseink, amelyek a jelenlegi tetteink jövőbeli következményeiről szólnak, arról, hogy mit kockáztatunk, mit veszíthetünk vagy nyerhetünk. Ez az a három fő időperspektíva, amelyek, teljesen különböző utakon és módokon, szép csendben irányítják a cselekedeteinket.

Az időperspektíva-terápia (Time Perspective Therapy) annak megértésében segít, hogyan tekintünk a múltra, a jelenre és a jövőre, és hogy melyik időperspektívánk tart vissza bennünket attól, hogy olyan életet éljünk, amilyet szeretnénk és amilyet megérdemelnénk.

A HAT FŐ IDŐPERSPEKTÍVA

1. A múltpozitív beállítottságú emberek a „régi szép időkre” emlékeznek. Mindig örömmel várják a pirosbetűs ünnepeket, szívesen őrizgetnek emléktárgyakat, gyűjtik a fényképeket. Nemritkán előfordul, hogy olyan barátaik vannak, akiket gyerekkoruk óta ismernek.

2. A múltnegatív emberek arra összpontosítanak, hogy mit rontottak el a múltban. Az önvád és a megbánás világában élnek, az életszemléletük határozottan pesszimista. Ennek ellenére előszeretettel tartják magukat realistának, úgy gondolják, hogy az „igazi” valóságot látják.

3. A jelenhedonisták a pillanatnak és az újdonságoknak élnek. Életcéljuk az öröm, az új tapasztalatok, új benyomások megélése. Az ilyen beállítottságú egyének gyakran a fájdalom elkerülése érdekében cselekszenek így, és előfordulhat, hogy addiktív személyiségek.

4. A jelenfatalista beállítottságú emberek úgy hiszik, az életük előre eldöntetett, a jövőjüket már megírták, így a tetteik alig vagy egyáltalán nincsenek hatással arra, ami történik velük. Néhányuknál ez az időperspektíva vallásos háttérből, másoknál a bajaik, nehézségeik vagy a súlyosan hátrányos anyagi helyzetük realisztikus felméréséből ered.

5. A jövőorientált emberek mindig előre gondolkodnak és terveznek, bíznak a meghozott döntéseikben. Szélsőséges esetekben munkamániássá válhatnak, akik képtelenek élvezni azt, amit elértek. Pozitív vonásuk, hogy legtöbbször elérik céljaikat, és nem keverednek bajba.

6. Végezetül, a transzcendentálisjövő-orientált emberek úgy gondolják, hogy a halál utáni élet fontosabb, mint az, amelyikben jelenleg élnek. Ennek következménye, hogy a túlvilági élet jutalmait értékesebbnek tartják a földi élet nyújtotta örömöknél és élvezeteknél.