Leírás
A család, aki mert nagyot álmodni
Gondolta volna, hogy Zsidai Ilona, a cégcsoport alapítója mindig is tanárnő szeretett volna lenni? Az előfelvételi időszakában viszont szakács ismereteket tanult, és tehetségére felfigyelt az éttermet üzemeltető vezérigazgató. Így történt, hogy a debreceni matematika-fizika irány helyett Ilona – akkor még inkább tisztességből – a cég ösztöndíjával a Vendéglátóipari Főiskolán tanult tovább. A budapesti évek aztán olyannyira meghatározóak lettek az életében, hogy a főiskola után már vissza sem tért Miskolcra, hanem elhelyezkedett az akkor nyíló Intercontinental szállodában.
Ezek a kezdetek.
Majd a sors úgy akarta, hogy Ilona és férje, Péter megismerkedett Roy Watsonnal, az Amerikai Szállodaszövetség elnökével, aki barát, segítő, fiuknak pedig keresztapa, mentor, tanító lett. Jóvoltából másfél évig vettek részt amerikai továbbképzésen, az ő szállodájában tanulhattak szállodamenedzsmentet, és kinyílt számukra a világ. És még egy inspiráló barátság vette kezdetét évtizedekkel ezelőtt Kiss Jánossal, a Hyatt csoport egykori alelnökével, akit Ilona és Roy is a mentorának nevez.
Roy Watsonnal Ilonáék 1973-ban kötöttek ismeretséget, amikor Ilona az InterContinental szállodában dolgozott. Mr. Watson akkoriban nemcsak az Amerikai Szállodaszövetség elnökhelyettese volt, hanem a Kahler Hotel szállodalánc elnök-vezérigazgatója is, és éppen Belgrádba tartott egy nemzetközi konferenciára. A szakember amerikai cége éppen hotelmenedzsmenttréning-programot szervezett, és Ilonát is meghívta Amerikába.
Ahogy hazaért, a hivatalos meghívólevelet is elküldte. Az akkoriban szokásos minisztériumi engedélykérést sajnos elutasították, hiába támogatta Ilonát az Intercontinental vezetősége is.
1974 második felében azonban Budapesten rendezték meg a nemzetközi szállodaszövetségi ülést, és Mr. Watson újra Magyarországra utazott. Akkor már hivatalból is találkozott a hotel vezérigazgatójával, Rózsa Miklóssal, aki a konferencia után azt mondta Ilonának, „ha Watson úr úgy gondolja, hogy még mindig meg akarja hívni magukat, akkor hívja meg újra.”
Ilona így emlékezik erre vissza: “Watson úr megint elküldte a meghívóinkat, majd közel másfél évbe telt, amíg megadták nekünk az ilyen-olyan minisztériumi engedélyeket. Oda-vissza tologatták a papírokat, már régen feladtuk az egészet, de egyszer csak valami csoda történt, és megjött az engedély. Így kerültünk be a programba és így jutottunk ki Amerikába 1975-ben.”
A Roy Watson iránt érzett tiszteletből és szeretetből döntött úgy Ilona és Péter, hogy fiuk a Zoltán keresztnév mellett a Roy nevet is megkapja. Roy már Amerikában született….
Aztán teltek az évek, Péter a Swissair légitársaság magyarországi képviselőjeként, Ilona a HungarHotels pr- és marketingfőnökeként dolgozott. És valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva egyre gyakrabban sétáltak a Budai Várban, azt érezték, dolguk van itt. Rendre meg is álltak egy kapualjnál a gyönyörű Fortuna utcában, majd elhatározták, Budapesten elsőként egy változó és nehéz időben:
nyitnak egy kávéházat.
Így indult a sikertörténet, és így nyitott meg a mindig előremutató, mára legendás Pierrot 1982. október 21-én egy csendes csütörtökön, mindenféle reklámozás nélkül. – Akkoriban a Pierrot karakter nagy divat volt a világban és kedveltem egy japán festő, Mira Fujita műveit, aki többek között a híres Pierrot bohóc-képeket festette. Így jött a név, és így lett a régi cégér, ami ma már a Vendéglátóipari Múzeumban van – emlékszik vissza Zsidai Ilona. A család történetét, a cégcsoport sikerét dolgozza fel ez a színes könyv. A vendéglátóhelyekről gyönyörű fotókkal ellátott kiadvány izgalmas olvasmány azoknak, akik közelebbről megismernék egy család sikertörténetét!
