Leírás
„Egy tükröt nyújtok neked, nem magamat.”
A negyvenes éveiben járó Gitta, aki félállása mellett irodalmi Insta-oldalát is sikeresen építi, az elővárosi anyukák monoton, biztonságosnak hitt életét éli. Kornél, a helyi delikátbolt elhivatott hentese rajongva figyeli őt a pult mögül, ám apró gesztusai nem találnak viszonzásra.
Gittát egy nap szűkszavú email várja a postaládájában: a férje tizenkilenc év után váratlanul elhagyja. Miközben erejének utolsó morzsáival próbálja a felszínen tartani magát és a gyerekeit, az Instagramon ráír Tamás, a sármos, világutazó antropológus. A férfi egy másik földrészről is megérti minden rezdülését, így üzenetváltásaik lassan egyetlen kapaszkodójává válnak a széteső hétköznapokban. Ahogy mélyül a kapcsolatuk, Gittában egyre erősödik a sóvárgás, hogy végre élőben is találkozzon azzal, aki ekkora hatással van rá…
D. Tóth Kriszta több mint tíz év után egy végletekig feszített, éppen hétköznapiságában megrázó történettel tér vissza, amely megállíthatatlanul sodorja magával az olvasót: miközben összeállnak a mesterien felépített részletek, egyre mélyebbre merülünk a pszichológiai manipuláció örvényébe. Fojtogatóan csúszik egymásba a steril digitális lét és a hús-vér valóság, szilánkokra törve a bizonyosságot, hogy kik vagyunk valójában, és hol húzódnak a határaink.
És hogy ez velünk nem történhetne meg.
Meg fogok fulladni. Görcsösen kapaszkodott a korlátba, hátrahajtotta a fejét, és beleharapott a levegőbe, de nem tudta lenyelni, mert a torka bezárt, és semmi más nem fért el a szájában, csak az acetonízű nyál. A bal keze lekapcsolódott a válláról, a kert fölött lebegett, felkapta a szél, mint egy gyerekzsúron meghajtogatott lufit, és a babérmeggyre dobta. A teraszról figyelte, ahogy a zsibbadt bal karját elnyeli a télen is haragzöld bokor. Remegésig kapaszkodott a korlátba a jobb kezével, a holdfényben látta, ahogy kifehérednek az ujjpercei. Rázta a hideg, az izzadság lecsorgott a mellei között, a teraszra csöpögött, és odafagyott. Érezte, ahogy a meztelen talpa és a jéghideg kő kölcsönhatásba lép egymással. Talán soha nem megy innen már sehová, belefagy a greslapba, nem is lenne rossz, akkor nem kellene éreznie többé az acetonízű nyálat a szájában, amit nem bír lenyelni. Vajon mennyi időre van szükség ahhoz, hogy halálra fagyjon itt a teraszon a pizsamájában? Mínusz huszonöt fokban az emberi sejtekbe zárt folyadék fél óra alatt kezd megdermedni. Mínusz harmincöt fokban tíz perc alatt. Mínusz negyvenben öt. Mínusz hét fokban mondjuk… egy óra? Annyit nem bír ki nyelés nélkül. Talán ha lefeküdne, akkor a nagyobb felületen történő érintkezés a hideg padlóval felgyorsítaná a fagyást. Leguggolt. Ha, mondjuk, ide, a korlát mellé lekuporodik, akkor egy órán belül vége lehet. Jó, és akkor mi van? Ha halálra fagy? Attól a korlát nem lesz még újrazománcozva. Attól az az e-mail még megérkezett. Attól a házasságának még vége.
Csiszér Goti
