Leírás
„Még mindig van bennem bizalom. Ez volt az én nagy gyengeségem, és ma ez az én erőm.”
2020-ban Franciaországot, majd az egész világot példátlan történet sokkolta: a polgári életet élő nyugdíjas nagypapáról, Dominique Pelicot-ról kiderült, hogy tíz éven át kábította el gyógyszerekkel a feleségét, Gisèle Pelicot-t, hogy az öntudatlan asszonyt idegenekkel együtt megerőszakolja a saját ágyában. Összesen hetvenkét férfi szerepelt fotók és videók ezrein, amiket Dominique beteges gondossággal rendszerezett a számítógépén. Az elkövetők közül az avignoni bíróság ötvenet tudott azonosítani és vád alá helyezni.
2024-ben Gisèle anonimitásáról lemondva nyilvános tárgyalást kért, amely az egész világot megrázta. Mire Dominique Pelicot-t és társait három és fél hónap után elítélték, Gisèle Pelicot igazi ikonná vált, aki számtalan áldozatnak segített önbizalmat és bátorságot meríteni, és visszaszerezni a méltóságukat.
A Himnusz az élethez lapjain megrendítő őszinteséggel idézi fel házassága és férjével közös életük történetét, majd utolsó, rejtett bántalmazással teli évtizedét, végül az érzelmi gyógyulás hosszú útját. A könyv egyszerre memoár és kiáltvány: a túlélés, a bátorság és a hangját visszaszerző nő története, aki a csend megtörésével igazi változást indított el.
“Oldalról oldalra, rétegről rétegre nyílik meg előttünk a nő, akinek a nevéhez eddig jórészt csak embertelen borzalmakat társított a világ.” (Móze Zsófi, wmn.hu)
“Pelicot nem pusztán elbeszéli, mi történt vele, hanem megpróbálja körüljárni azt a nehezen felfogható kettősséget, amelyben a féltés, a gondoskodás látszata és a tudatos pusztítás egymás mellett létezhetett; azt kutatja, miként lehetséges, hogy valaki, aki egykor szerette — és a maga beteges módján ma is ragaszkodik hozzá —, ugyanakkor módszeresen tönkreteszi a másikat.” (Mérő Vera, glamour.hu)
