Leírás
Az egész világ rajongott a magyar ikerpárért
A balassagyarmati Deutsch ikrek, Janka és Róza tizenegy évesen érkeznek meg a tengerentúlra, rongyosan, nyelvtudás nélkül, mégis világraszóló álmokkal. A századforduló pezsgő New York-i forgatagában szinte mániákusan keresik a boldogulás lehetőségét. Tánctehetségüknek, bájuknak és főleg bámulatos hasonlóságuknak köszönhetően hamar felfedezi őket a Broadway és Hollywood. Huszonéves korukra – immáron Dolly néven – igazi világsztárok, akikért Európa is rajong, uralkodók és iparmágnások keresik a kegyeiket.
A tökéletesen csillogó díszletek mögött azonban a fanatikus akarás, a karrier és magánélet közötti választás, a művészi rivalizálás és a testvéri hűség drámái bontakoznak ki. A domináns Janka számára mindennél fontosabb a szakmai siker, az érzékenyebb Rózára azonban fojtogatóan vetül nővére árnyéka. Kiszállhat-e bármelyikük az „ikertrösztből”, hogy végre önmaga lehessen – akár a színpadon, akár a magánéletben?
Vass Virág nagyívű, sodró regénye a századfordulós Pestről New Yorkon át Londonig és Párizsig repíti az olvasót, miközben a huszadik század legsűrűbb évtizedei peregnek le. A kibontakozó sztárkultusz, a hollywoodi filmstúdiók, a csillogó varieték és a szórakozás szinte vallásos imádata adják a hátterét Róza és Janka lebilincselő, igaz történetének – két, a maga nemében páratlan művészi és női életútnak.
A családi krónika szerint születésünk után Anyuka képtelen volt megkülönböztetni bennünket, ezért a nővérem csuklójára kék szalagot kötött, az enyémre pedig rózsaszínűt. Vagy fordítva. Mari, a mindeneslány ugyanis szépen hagyta leázni rólunk a szalagot fürdetés közben.
Amikor észrevette, anyánk a földre vetette magát, úgy imádkozott, hogy érkezzen egy jel. Egy ösztön. Egy felismerés. Hasztalan. Csecsemőnek is tökéletesen egyformák voltunk.
Minden valószínűség szerint én vagyok Róza. Janka szakasztott mása. A másodpéldány. Akire senki sem számított: csak úgy, nyolc perccel később megérkeztem a világra.
Hiába voltam istenáldotta tehetség, hiába volt bennem vasakarat, azzal a tudattal kellett egész életemben száztíz százalékon izzani, küzdeni, áldozatot hozni, hogy tisztában voltam vele: amit elérek, sohasem lesz egyedi.
Ha egyszer meghalok, úgy emlékeznek majd rám, hogy én voltam a Dolly nővér, aki később halt meg. Na igen. Túléltem Jankát.
Talán ez az egyetlen valódi teljesítményem.
Zsólyomi Norbert
