Leírás
„[A] kapitalizmus a saját fenntartóit falja fel”
A tőke jelenleg az élet minden területét kannibalizálja – felfalja a természetet, működése elemészti az egyenlőség és az igazságosság alapelveibe vetett utolsó reményünket, szépen lassan elfogyasztja az egymásról való gondoskodás képességét, és kizsigereli a politika gyakorlatát. Nancy Fraser feltérképezi a tőke falánk étvágyát, válságpontról válságpontra követve azt, az ökológiai pusztulástól a demokrácia összeomlásáig, az etnikai erőszaktól a gondoskodó munka leértékeléséig. Ezek a válságpontok a Covid19-ben érték el tetőpontjukat, amely precedens segíthet elképzelni azt az ellenállást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy véget vessünk ennek az önpusztító hajlamnak.
Korunk kapitalizmuskritikáinak legelegánsabb, úttörő szintézise.
„Kivételes munka, egy instant klasszikus” – írja a könyvről Cornel West.
A „kannibalizál” ige jelentése: megfosztani valakit vagy valamit egy működéséhez szükséges alapvető adottságtól vagy képességtől, valaki vagy valami más megteremtése vagy fenntartása érdekében. Ez, ahogyan azt látni fogjuk, megközelítőleg leírja a kapitalista gazdaság viszonyát a rendszer gazdaságon kívüli területeihez: a családokhoz és közösségekhez, élőhelyekhez és ökoszisztémákhoz, állami hatáskörökhöz és közhatalmakhoz, amelyek fenntartó feltételeit a gazdaság felfalja, hogy magát hizlalja.
