Leírás
„Őszintén megható és meglepően vicces.” – The Guardian
„Világszerte Bolond Mabel néven ismerik. De vajon bolond-e? És ami még fontosabb: bűnös-e?”
Elsie Mabel Fitzpatrick nyolcvanegy éves, zseniálisan zsémbes, a végletekig független, és sosem tesz lakatot a szájára. Melbourne külvárosában éli eseménytelen életét, ám egy nap ősellensége, a szomszédban lakó Ishaan holtan kerül elő – és a pletykagépezet beindul.
Elsie ugyanis nem volt mindig Elsie. Valamikor régen a szalagcímek csak Bolond Mabelként emlegették – ő volt Ausztrália legfiatalabb, 15 évesen elítélt gyilkosa, aki évtizedekig sikeresen rejtegette a titkát.
Feltűnik még a színen a hétéves Persephone, a fáradhatatlan, cserfes kislány az utca végéből (matricákkal és kérdésekkel felvértezve); a szintén helyi Joan, aki mintha a kezdetektől pikkelne Elsie-re; és persze a kirobbanó közérdeklődés – a rendőrök szaglásznak, az újságírók pedig úgy köröznek a környéken, mint éhes sirályok a piknikkosár felett.
Mabel tehát azt teszi, amihez mindig is a legjobban értett: a saját kezébe veszi a dolgokat.
Vajon tényleg csak egy kötekedő öreglány sötét múlttal? Egy hidegvérű gyilkos ízületi gyulladással? Vagy valaki, aki végre készen áll arra, hogy elmesélje a történetét?
A Bolond Mabel meglepő fordulatokkal és fekete humorral teli regény egy nőről, akit egész életében alábecsültek – és aki most talán mindenkire rácáfol.
Érdekes módon két embercsoport létezik, akiket ritkán vagy szinte soha nem gyanúsítanak gyilkossággal. Ez a két csoport az idős nőké és a kislányoké.
Összességében, ha gyilkosságról van szó, a statisztikák egyértelműen a férfiaknak kedveznek. Időnként felbukkan egy-egy nő is, de az illető elkerülhetetlenül a perimenopauza időszakában van (és mivel én magam is átéltem ezt a változást, nagyon is megértem, miért). De hogy egy idős nő vagy egy kislány gyilkoljon? Arra egy a millióhoz az esély.
Mindig is szerettem hinni, hogy különleges vagyok.
