Kepes András 1948-ban született Budapesten. Televíziós tevékenységét számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. Az irodalmi életben is jelentős alkotó, művei többet adnak az egyszerű regényélménynél, másként tekintünk a világra elolvasásuk után.
„Régóta foglalkoztat a kérdés, vajon miért gondolják az emberek, hogy a tudatlanság a boldogság, és aki igyekszik felelősen szemlélve megérteni a világot, csak pesszimista lehet. Holott valamennyien szeretnénk egyszerre boldogok, okosak, sikeresek és optimisták lenni, és ilyesmit kívánunk a gyerekeinknek is. Úgy döntöttem, saját (kísérleti terepemre), az életemre támaszkodva, a kultúrtörténet és a tudomány segítségével a végére járok, lehetséges-e ez egyáltalán.”
Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül.
Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.
Akik nem képesek szabályozni az ösztöneiket, megtanulják felmenteni magukat. Évszázadok óta vagy sajnáltatjuk magunkat, vagy a szőnyeg alá söpörjük a bűneinket, abból a téveszméből kiindulva, hogy különben csorbulna a nemzeti büszkeségünk. Holott éppen az lehet büszke magára, aki képes szembenézni a hibáival, aki képes feldolgozni a múltat és felnőtt ember módjára dönteni a saját sorsáról. Néha érdemes előkotorni régi emlékeket, olykor csak mondatokat, és nemcsak azokat, amelyekre büszkék vagyunk, hanem azokat is, amiket ma már szégyellünk. Mert úgy teljes a kép. Csak ne lenne az a fránya szó, amit minden nyelven a legnehezebb kimondani, hogy:tévedtem.
„És folyton meglep valamivel. Vagy előítéleteket dönt le, tabukat számol fel.”
Papp Sándor Zsigmond
„Ez a könyv is lehet egy kis kapaszkodó, legalábbis az önéletrajzi elemek, a tudományos és kultúrtörténeti magyarázatok, a személyes példák mind segíthetnek látni azt, hogy fejlődni és a jobbra törekedni mindig lehetséges és érdemes, úgy, hogy közben igyekezzünk önazonosak maradni” Ekultura.hu
Iratkozz fel hírlevelünkre és mi azonnali kedvezményt küldünk neked vásárlásodhoz, valamint elsőként értesítünk új könyveinkről, exkluzív tartalmainkról és híreinkről.
