A magyar krimi megteremtőjeként is emlegetett Kondor Vilmos 1954-ben született a Rottenbiller utcában. Szegeden végezte egyetemi tanulmányait, majd a Sorbonne-on diplomázott. Első regényével, a Budapest noirral 2008-ban hívta életre a modern magyar krimit. Az azóta Bűnös Budapest-ciklus néven közismertté vált sorozat kötetei tizennégy nyelven olvashatók Amerikától Ausztráliáig, Oroszországtól Franciaországig. Történelmi kalandregény-sorozata – a Szent Korona-trilógia – közel olyan zajos sikert aratott, mint a kortárs környezetben játszódó rendőrségi krimisorozata Ferenczy Tibor nyomozóval a főszerepben.
Kondor Vilmos a közelmúltig egy nyugat-magyarországi középiskolában tanított, idejét jelenleg gyümölcsöskertjének, az írásnak és az olvasásnak szenteli, hogy még alaposabban bemutathassa a Második magyar köztársaságot.
Nem találtam én se ki, se föl semmit, a legkevésbé a magyar krimit. Ott volt az, csak le kellett porolnom, és meg kellett írnom azt a noirt, amit értünk, ami a mienk: sötét sikátorokban botladozó szemétládákról, Parlamentben üldögélő aljas disznókról, söntésekben dülöngélő reményvesztettekről. És arról, aki ebben a szutykos, olajos és ragacsos világban rendet tud és akar is tenni.
A Finn Krimitársaság 2018-ban a magyar Kondor Vilmosnak ítélte a külföldi krimi díszoklevelét.
Kondor Vilmos Bűnös Budapest című trilógiája 2022-ben bekerült a Cambridge University Press kánonképző Cambridge Companions to Literature sorozatának The Cambridge Companion to World Crime Fiction (A világ krimirodalmának cambridge-i kézikönyve) kötetébe. Részlet a kézikönyvből:
A sorozat az 1920-as és 1930-as évek amerikai noirját adaptálják Európába, ahol ekkor még nem volt noir-hagyomány, és egyúttal át is alakítja azt a demokratizálódás menetrendjének támogatására: míg az amerikai zsáner egy törvénytelenségbe és korrupcióba süllyedt társadalmat ábrázol, a kortárs európai adaptációk a noirt arra használják, hogy a társadalom fasizmusba, háborúba és népirtásba torkolló szétesését mutassák be. Közös vonásuk, hogy a bűnügyi narratívát az európai történelem egy határpillanatának bemutatására használják fel, amely egy bukás előtti, elveszett világot teremt újra.