Váncsa István

Váncsa István 1949-ben született Biharnagybajomban. Az 1970-es években kezdett publikálni, először az Új Írásban majd az Élet és Irodalomban, amelynek 1976 óta munkatársa is, ’96-től főszerkesztő-helyettese. 1975 és 1980 között tévékritikusként is dolgozott. Az egyik hobbija a főzés, a mai magyar gasztronómiai irodalom megkerülhetetlen alkotója. Közel húsz éve jelent meg első szakácskönyve, az Ezeregy recept. A szerző Lakoma-sorozatának eddigi kötetei a görög, török, ciprusi, libanoni, marokkói, tunéziai és máltai, továbbá az itáliai és francia konyha legfinomabb ételeit ismertetik. Munkássága szépírók és publicisták sorának elismerését váltotta ki Esterházy Pétertől Uj Péterig. És persze olvasók sokaságáét, akiket lenyűgöz a Váncsa István által mozgatott hatalmas kulturális-bölcseleti apparátus, kulináris ismerettár, és a szórakoztató nyelv, ami kétségkívül a kortárs magyar próza egyik csúcsa.

Munkásságát már több díjjal is elismerték, többek között a Joseph Pulitzer-díjjal 1993-ban, Szabad Sajtó-díjjal 2003-ban, Prima Primissa-díjjal 2004-ben. Váncsa István könyvei, többek között az Évszakok ízei, a szerzőtől ismert szórakoztató, elgondolkodtató stílusban tanítják meg a konyhatudomány rejtelmeit.