Bono

Bono, a U2 énekese Paul David Hewson néven született Dublinban. A középiskolában ismerkedett meg The Edge-dzsel, Lary Mullen Jr.-ral és Adam Claytonnel, akikkel 1978-ban megalakította a U2-t. Az együttes első lemeze, a Boy, 1980-ban jelent meg az Island Recordsnál, azóta összesen tizennégy stúdióalbumot adtak ki, amelyekből világszerte 157 millió példány kelt el. A Rolling Stone szerint a 2009–2011 között tartó 360º Tour „egyszerűen páratlan az élő koncertek között”; a turnét azóta is minden idők legnagyobb bevételt hozó koncertsorozataként tartják számon. A U2 teljesítményét számos díjjal is elismerték, többek között 22 Grammy-díjat kaptak, többet, mint a világ bármelyik másik duója vagy együttese; jelölték őket Oscarra, valamint az Amnesty International Lelkiismeret Nagykövete-díjra is. 2005-ben a U2 bekerült a Rock & Roll Hall of Fame-be.

A U2-ban betöltött szerepe mellett Bono különösen fontos közösségi feladatokat is vállal. Lényeges szerepet játszott a Jubilee 2000 Drop the Debt-kampányában, majd a HIV/AIDS és a mélyszegénység ellen szállt harcba, ezért alapította a ONE és a (RED) nevű testvérszervezeteket. A ONE több millió taggal rendelkező mozgalom, amely a szerte a világon tapasztalható súlyos szegénységgel és a megelőzhető betegségekkel veszi fel a harcot. A ONE képviseletében Bono a világ számos államfőjénél és törvényhozójánál lobbizott, fontos programok, például az Egyesült Államokban a PEPFAR AIDS elindításában működött közre, amelynek segítségével az elmúlt húsz évben több tízmillió életet sikerült megmenteni. A (RED) cégekkel társul, hogy minél többen szerezzenek tudomást az AIDS-válságról és céges támogatókat szerez az ügynek: eddig több mint 700 millió dollárt gyűjtött az AIDS afrikai gyógykezelésére és megelőzésére. 2020 óta a ONE és a (RED) a Covid–19 és a fejlődő világra gyakorolt hatása ellen is felvette a harcot.

2016-ban Bono ott volt a Rise Fund alapítói között is, amely egy nemzetközi impact fund, vagyis társadalmi hasznosságú tőkealap, mely olyan vállalkozásokba fektet be, amelyek az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban társadalmi és környezeti változásokat mozdítanak elő.

Bono a zenei munkásságáért és társadalmi tevékenységéért is számos díjban részesült, megkapta többek között (a U2-val együtt) Dublin város Szabadság-díját, a chilei Pablo Neruda-becsületérmet, a francia kormány becsületrendjét, tiszteletbeli brit lovaggá ütötték, átvehette a Nemzetközi Megértés elősegítéséért járó Fulbright-díjat és a TIME magazin szerkesztősége (Bill és Melinda Gatesszel együtt) az év emberének választotta. Dublinban él feleségével, Ali Hewsonnal.

Még több a szerzőről

Ajánló

„Őszinte és lényegre törő… A Surrender egyik legfontosabb jellemzője az alázat. Önelemző történet; egy olyan férfi műve, aki igazából soha sem lépett túl a gyerekkori gyászán és fájdalmain; a rockerségre vágyó kamasz szó szerinti és átvitt értelmű éhségén; és a hálán, amelyet amiatt érez, mert kidolgozta a belét, és a csúcsra jutott… Ritkán írja meg egy rocksztár úgy a visszaemlékezéseit, hogy azt érezzük, író is lehetett volna… Bonónak nagy tehetsége van hozzá, hogy még a legelérhetetlenebb, a legfelfoghatatlanabb részleteket is átérezze az olvasó… Alázatos és nem kíméli magát. Jó lenne vele együtt sörözni. Nagyon evilági figura, bár néha olyan, mintha a vízen is tudna járni.”
The L. A. Times
„Lenyűgöző! A Surrenderben az önvizsgálat fontosabb a pikáns részleteknél vagy az odamondogatásnál. Ez a könyv bebizonyítja, hogy a dalszerző a prózában is nagyon otthon van.”
The Washington Post
„Amikor felgyulladnak a fények, a Surrender szárnyalni kezd. Mindegy, hogy ír vagy énekel, Bono akkor a legerőteljesebb, amikor olyan természetfölötti érzések nyomában jár, amelyeket csak a zene segítségével élhet át… Őszinte, nem takargat semmit, szellemesen és egyénien számol be az apjához fűződő viszonyáról vagy az ír politikai erőszak dühöngésének idejére eső kamaszéveiről.”
The New York Times
„Szépen és szerethetően megírt könyv… Józanul, önironikusan, sokszor viccesen beszél arról a gyakran ellentmondásos útról, amelyet Bono bejárt.”
Vulture
„Bono nagyszerű formában van: Komoly, önreflexív és olyan bölcsességet árul el, amelyet a rocksztár személyisége gyakran eltakar előlünk… tisztán látszik, hogy az egésznek a becsület és az önazonosság az alapja.”
The Times
„Állati jó könyv… terjedelmes, de könnyen fogyasztható… Bono ösztönös történetmesélő, őszintén vágyik az önvizsgálatra, és boldogan dicsér másokat – gyakran a saját rovására is… Nagyvonalú, energiától duzzadó könyv.”
The Guardian
„Bono az emlékirataiban megmutatja a lelkét… Nem volt még rocksztár, aki ilyen őszintén írt volna önmagáról. Ügyesen egyensúlyozik a komikum és a végtelen őszinteség között, közben pedig Frank Sinatrától II. János Pál pápáig számos híresség bukkan fel a könyvben egy-egy anekdota erejéig.”
Daily Telegraph
„Gyönyörűen megírt könyv. A joyce-i túlburjánzás és a chandleri irónia keveréke… azokról a saját, bensőséges tapasztalatairól ír a legőszintébben, amelyek igazán nagy hatást gyakoroltak a jellemére és kaotikus kreatív módszereire. Örök témája a zene. Minden fejezetnek egy-egy U2 szám a címe, és az indítja el az emlékezés útján.”
The Sunday Times
„Bono őszintesége a legszigorúbb kritikusait is meggyőzi… a U2 frontemberének önéletrajza igazi diadal…! Őszinte, szellemes, információban gazdag és gyönyörűen megírt könyv. A Surrender a legnagyobb rockmemoárok egyike.”
Irish Independent
„Néha vallomásos, sokszor humoros, de mindig okos és szórakoztató. A popzene és világpolitika egyik nagyágyújáról szóló önéletrajz valamennyi olvasóját le fogja nyűgözni.”
Library Journal
„Bono első könyve hatalmas érdeklődést fog kelteni… Az, hogy az énekes-dalszerző jól ír, már nem meglepetés, de a rajzai talán azok. Bono és a U2 rajongói imádni fogják ezt a gazdag és nagyon sok témát felölelő emlékiratot, és aki egy kicsit is szereti a zenét, az is biztosan nagyon sok érdekességet talál majd benne.”
Booklist
„Erőteljes és őszinte első könyv… Figyelemre méltó szókimondással írja meg, hogy mi kell egy nagyszerű dalhoz, milyenek a hétköznapjaik a feleségével, Alival és négy gyerekükkel, miért oszlott fel majdnem a zenekar az Achtung Baby 1990-es felvétele során, miért visel mindig szemüveget, és hogy élte át az észak-ír unionisták és nacionalisták közti ellentétet… Öntudatos, de közben mélyrehatóan önelemző: kihagyhatatlan olvasmány!”
Publishers Weekly

Iratkozz fel hírlevelünkre és mi azonnali kedvezményt küldünk neked vásárlásodhoz, valamint elsőként értesítünk új könyveinkről, exkluzív tartalmainkról és híreinkről.