Adria csillaga

Huszti Gergely ismét a Monarchia tengerpartjára repíti olvasóját. Főhősnője ezúttal a különc Dalma, aki nem találja helyét a Gutmann családban, mióta ikerhúga évekkel azelőtt odaveszett egy tragikus balesetben. Irigységgel vegyes megvetéssel figyeli, ahogy búgó hangú nővére játszadozik a vagyonos kérőkkel. Miután Krisztina egyiküknek mégis igent mond, az eljegyzés reggelén hűlt helyét találják. Pár hét múlva egy feladó nélküli képeslap érkezik a festői Adriáról, aminek rejtélyét egyedül Dalma képes megfejteni. Nővére nyomába ered, eljut Bécsbe, majd Abbáziába, s közben pletykás szakácsnők, csibész sörös legények, erkölcsös lányfuttatók és élveteg arisztokraták között vezet az útja. De vajon milyen áldozatra lesz képes azért, akit esküdt ellenségének tart?

„A könyv mágikus tárgy, az olvasás pedig kódfejtés. Ahányszor az életünk során felütünk egy könyvet és belemerülünk egy történetbe, mindig más emberként jövünk ki belőle, és ezt az élményt nem pótolhatja semmi.”  Huszti Gergely

A kötet és az alkotás titkairól a szerzőt, Huszti Gergelyt kérdeztük.

Miért éppen Abbázia?

Abbázia az 1910-es években a Monarchia legnépszerűbb üdülőhelye volt, a korabeli Dubaj. Itt fürdőztek a celebritások, itt vásárolt villát az elit, róluk cikkezett a bulvársajtó, és őket akarta látni a középosztály, aki gyakran csak szanatóriumi beutalóval juthatott el az Adria édenkertjébe. Titkos fürdőházasságok köttettek, a Riviéra szélhámosai grasszáltak itt, szóval sok volt az egy négyzetméterre jutó izgalom. Hálás helyszín az író számára.   

És miért izgalmas a korszak?

Nem szerettem volna fals nosztalgiát ébreszteni egy kor iránt, amiben nem éltem, és amiben rengeteg megaláztatás érte a nőket. Nem akartam idealizálni. Inkább az érdekelt, hogy miben azonos vagy miben más a mai életünk, a párkapcsolataink, a hivatástudatunk, a véleményünk megfogalmazási módja. Aki elolvassa biztosan meglepődik, hogy mennyire nem változott semmi, miközben látszólag minden megváltozott. 

A sorozat mindegyik kötetének különleges női főhőse van: a korszakhoz képest öntudatos és bátor nők történeteit meséled el. Miért így döntöttél?

Amikor készültem a regényre, végigolvastam a kor irodalmát, és rájöttem, hogy a női elbeszélők vagy csábítóként, a vágy tárgyaként jelenhettek meg, vagy szent életű anyaként, sablonokban gondolkodtak a nőkről, ezt diktálta a férfiuralta korszellem. A nők az illem kényszerzubbonyában éltek, számtalan tabu között. Tehát olyan női hangot kerestem magamban, aki a testéhez, a testiséghez való viszonyulásáról éppúgy bátran ír, mint az udvarlóiról ás az illemről, tehát egy bensőséges napló vagy blog hangját. Az olvasót is az őszinteség vonzza. Tehát elsősorban nem az volt a feladat, hogy belebújjak egy nő bőrébe, mint inkább, hogy őszintén beszéljek ezekről a témákról.         

Kinek ajánlod az új kötetet?

Annak is ajánlom, akinek csak a nyaraláskor van ideje olvasni, és vágyik egy korhű, kosztümös, fordulatos regényre, de működik az országban olyan könyvklub, akik a Villa Abbáziát választották első kibeszélendő könyvüknek, leginkább a benne foglalt témák miatt. Szóval, az is bátran kézbe veheti, aki szeret és tud a sorok között olvasni.