A Második Magyar Köztársaság
Érdekességek Kondor Vilmos regényfolyamához, avagy egy alternatív magyar történelem
Magyarország története 1944. után
Horthynak 1944. október 15-én sikerült kiugrania a háborúból, különbékét kötött a szövetségesekkel, akik a következő feltételeket támasztották: 1) azonnali tűzszünet a szövetséges csapatokkal szemben, 2) a magyar hadsereg fegyvereit a németek ellen fordítja, 3) az ország azonnali hatállyal megnyit északon egy húsz kilométer széles folyosót a szovjeteknek, hogy azon keresztül nyomuljanak nyugatra.
A harcoló német csapatokat sarokba szorítják, majd foglyul ejtik, ám egy csapat mindenre elszánt, elvakult nyilas suhancokból álló csoport merényletet követ el a kormányzó ellen, és agyonlövik, majd elmenekülnek. A szövetségesek a fegyverszünetet követő kavarodásban ifj. Horthy Miklóst ismerik el az államfő ideiglenes utódjának, nem utolsósorban azért, mert a Nemzeti Front teljes egészében az angolbarát Nicky mögött áll. Az ifjabb Horthy a szövetségesek javaslatai alapján átmeneti kormányt nevez ki Dálnoki Miklós Béla vezetésével. A kormány főleg kisgazda és szocdem politikusokból áll. A választások rendszerének kidolgozását Bibó Istvánra bízzák.
A ’46-os választások után egységkormány alakul, benne a szociáldemokratákkal, a kisgazdákkal és néhány apró polgári párttal. A kormányfő a kisgazda Nagy Ferenc, a köztársasági elnök pedig Horthy Nicky. Mivel az ország különbékét kötött, ezért nem kerül a SZEB ellenőrzése alá, és zónákra sem osztják, de a szovjetek nyomatékos kérésének köszönhetően az Északi Folyosó továbbra is rendelkezésükre áll. Az ország két kézzel kap a Marshall-segély felé, és lassan, de biztosan nekiállnak az újjáépítésnek. A New Yorkból hazatért kisgazda politikus, Eckhardt Tibor erőteljes nyomására – és Nicky hathatós támogatásával – a segélyből egyfelől a mezőgazdaságot állítják talpra, másfelől meg eszetlen közlekedési fejlesztésekbe kezdenek: az országot vasútvonalak szelik át, az ötvenes évek elejére megépül Ferihegy 2, majd ’64-re már Ferihegy 4 is. A Duna Újpesttől Csepelig gyakorlatilag egyetlen hatalmas szabadkikötő. Német mintára autóutakat építenek, amik főleg kelet felé biztosítanak gyors átjutást – lévén hogy a magyar kormány, Eckhardt javaslatára, úgy lavíroz, hogy kereskedelmi kapocs legyen kelet és nyugat között. Minden, a két blokk közötti kereskedelmi tevékenység Magyarországon keresztül zajlik. Az országra relatív jólét köszönt, Budapestet teljesen átépítették, új Városháza épült, az Attila utat és a Krisztina körutat újratervezték, a Deák téren két új hotel áll, a Tabánban pedig új városrészt húztak fel.
1955 őszén az utolsó szovjet katona is elhagyta Ausztria területét, így a most már deklaráltan is semleges ország visszanyerte az önállóságát. A szovjetek viszont egy év elteltével még mindig nem adták vissza az Északi Folyosót a magyar kormánynak, logisztikai és infrastrukturális indokokra hivatkozva. A most már Tildy Zoltán vezette kormány folyamatosan próbál nemzetközi fórumokon is nyomást gyakorolni Hruscsovra, de kevés sikerrel. A jelenlévő szovjet csapatok száma hónapról hónapra lassan csökken, de 1956 őszén még mindig húszezer katona és több hadosztálynyi tank állomásozik a Folyosó területén. Egy váratlan sportesemény azonban nem várt löketet ad a szovjetek távozásának.
Az Aranycsapat nem elég, hogy 1953-ban 6:3-ra megverte a briteket a Wembley-ben, még 1954-ben is sikerült legyőznünk Bernben a németeket. A magyar foci a világ legjobbja, éppen ezért hatalmas pofon, hogy a válogatott egy barátságos mérkőzésen kikap a szovjetektől 1956 októberében Moszkvában, 6:1-re. A csapatot nem fogadja ünneplő tömeg Ferihegyen, úgy kell vonattal az országba csempészni őket, dühödt tömegek vonulnak az utcára, Budapesten megáll az élet. Kádár János, a BRFK szocdem vezetője ellenáll párttársa, Marosán György belügyminiszter követelésének, hogy a tüntetéseket karhatalommal verjék le. A vesztes meccs miatti forrongás azonban hamarosan politikai színezetet kap, mert a tömeg megindul a szovjet nagykövetség felé, követelve a csapatok távozását. Kádár nem akadályozza meg, hogy a tüntetőkhöz rendőrök is csatlakozzanak. Marosán – a kormány egyetlen szociáldemokrata minisztere Kéthly Anna miniszterelnök-helyettes mellett – utasítja Kádárt, hogy oszlassa fel a tömeget, ő viszont nem hajlandó erre, mindössze széles kordont vonat a követség köré. A pesti zavargások híre pillanatok alatt eljut vidékre is, és napokon belül fegyveres felkelők jelennek meg az Északi Folyosó határvárosainál: Miskolcon, Nyíregyházán és Győrben. A nem titkoltan Moszkva-barát Marosán rendőri alakulatokat vezényel a Folyosó védelmére, és október 23-án kitör a forradalom, ami az államrendet egyelőre nem veszélyezteti – és nem is fogja, mert Kádár egy ügyes politikai húzással felismeri, hogy melyik a jó oldal, és párttársát, barátját, harcostársát, Marosánt elárulja: a BRFK egységeit utasítja a tüntetők védelmére, és közli a szovjet követséggel, hogy csak ideig-óráig képes biztosítani a biztonságukat. (A fegyverszüneti egyezmény, majd a magyar állam elismeréséről szóló nemzetközi szerződés már 1946-ban explicite megtiltotta az országnak, hogy húszezer főnél nagyobb hadserege legyen, ahogy azt is, hogy bármiféle nemzetközi katonai szövetséghez csatlakozzék – tehát a Magyar Hadsereg nemcsak képtelen megvédeni a Folyosót, de Tildy sem akarja/meri bevetni a felkészületlen, és köztudottan szovjetellenes katonaságot.) A szabadkikötőkben álló szovjet raktárakra is kiterjedő utcai harcok kezdete után egy héttel a nemzetközileg ismertebb Kéthly miniszterelnök-helyettes a brit kormányfőhöz és az amerikai elnökhöz fordul, hogy szerezzenek érvényt a szovjetek kivonulását garantáló egyezménynek. Hruscsov továbbra is adminisztratív és logisztikai okokra hivatkozik, majd belengeti, hogy amennyiben bármilyen atrocitás éri a szovjet csapatokat, kénytelenek lesznek arányosan választ adni. A fenyegetést mindenki érti – Kádár is.
A forradalmi hangulat akkor hág a tetőfokára, amikor a tömeg elkezdi pletykálni a hírt: Marosán állítólag szándékosan provokálni akarja a szovjet csapatokat, hogy azok kénytelenek legyenek fegyveres konfliktusba keveredni azzal a céllal, hogy elfoglalják az országot. Marosán ráadásul egy tüntetésen spontán felszólalva megfenyegeti a tömeget, hogy beléjük lövet. Tildy kezéből kicsúszni látszik az irányítás, a helyzet napról napra feszültebb, amikoris november 4-én Kádár szól rádióüzenetben az országhoz, és közli: reggel a parancsára letartóztatták Marosán Györgyöt államellenes szervezkedés vádjával. A köztársasági elnök Marosán helyére Kádárt nevezi ki, majd Kéthly Anna társaságában Bécsben találkozik a Szovjetunió ENSZ-nagykövetével, ám mire tárgyalóasztalhoz ülnének, a televízió és a rádió arról ad hírt, hogy a szovjet csapatok feltűnő gyorsasággal hagyják el a Folyosó területét. A hírre a tiltakozások alábbhagynak, de a tömeg egy része, valamint az ellenzék és a sajtó is új választások kiírását követeli, mert láthatóan megroppant a kormányba vetett bizalom. Tildy lemond, Nicky új választásokat ír ki, amelyet az akkor már 72 éves Bajcsy-Zsilinszky vezette kisgazdák nyernek. Az agg Bajcsy abban reménykedett, hogy a szovjetek 1955-ös kivonulása után – amelyet ő maga vezényelt le – végre megpihenhet, de nem így történik. A szocdemek leszerepelnek a választásokon, Bajcsy pedig Kádártól megvonja a belügyi tárcát, és visszarakja a BRFK élére.
Az országba ’57 elejére visszatér a nyugalom, és néhány határincidenst leszámítva a románokkal, semmi sem gátolja a gazdasági fejlődést és a politikai stabilitást.
Pesten a magyar gyártású Penték és Fesztiválok mellett Opelek és Simcák gurulnak az utcákon, a várost behálózza a metró, villamossal bárhova el lehet jutni, folyamatosan épülnek az önkormányzati lakások, az Astoria bárjában Horace Silver és Nat Adderley adják egymásnak a kilincset. A kultuszminiszter Szerb Antal, a Zeneakadémiát Kodály vezeti, a Konzit Bartók. 1961-ben Szenkuthy Miklós Nobel-díjat kapott, Fábry Zoltán pedig Oscar-díjat nyert Az ötödik pecséttel. Az országban nyoma sincs se a kommunistáknak (de még a szocialistáknak sem), ahogy a nyilasoktól is teljesen meggyomlálták a közéletet. Kádár mellett egyedül Rajk László neve ismert, mint rádiós jegyzetíróé. Az egykori „vonakodó csatlós” jó értelemben vett kompországként szolgálja egyszerre a nyugatot és a keletet.
Olvass bele!
Az első budapesti olimpia
Vágó József várostervei
Vágó József építész 1936-ban jelentette meg Budapest művészi újjáépítése c. munkáját, amely egyszerre tekinthető építészetfilozófiai eszmefuttatásnak és egy megvalósítható, sőt megvalósítandó tervegyüttesnek. Vágó nemcsak egyes épületek, kisebb városrészek átalakítását tervezte el, hanem komplett koncepciót vetett papírra. Vékony könyve több tucat rajzot, tanulmányt tartalmaz, amelyek mindegyikét közreadjuk. Hogy mi vezérelte őt? Saját szavait idézzük: „Mennyi megoldatlan probléma Budapesten! Mennyi a pótolhatatlan mulasztás, helyrehozhatatlan hiba. A város sok összevisszaságából, itt-ott már ma is tarthatatlanná vált forgalmi akadályaiból mindenütt kiérzik a hosszú előrelátás, a karmester hiánya.” Vágó nem tesz javaslatot a karmester személyére, de könyve egyfajta kottaként forgatható.
Vágó a bevezető esszé végén ekként fogalmaz: „E könyvben közölt képeket nem úgy kell tekinteni, mintha minden egyes új épület végérvényesen megtervezve lenne. A cél itt elvégre a városi együttes, a harmonikus összhatás. Az egyes épületek is ennélfogva csak oly szempontból tekintendők, hogy mennyire szolgálják az illető városkép művészi egységét.”
Forrás: Budapest művészi újjáépítése Vágó József elgondolása szerint, Budapest, 1936