Leírás
Kardos Margit a transzgenerációs női örökségem, a szerteágazó nehezék, amit rám hagytak a családom nőtagjai, és talán mostanra lett fogalmam arról, mit kell kezdenem vele.
Ezek az őszinte, ironikus, megható és vicces történetek sokféle nőről szólnak – akik valahol mélyen mégis egyformák. Szentesi Éva kötetének lapjain a világra rácsodálkozó fruskák, hajdanvolt szépségüket sirató matrónák, az érvényesülés lehetőségét gazdag férfiakban látó fiatal lányok alakjai elevenednek meg hol fájdalmas élességgel, hol sejtelmesen gomolyogva elő a múltból. Ezek nők súlyos csomagjaikat cipelve, hiányos vagy mérgező családi mintáikkal küzdve próbálnak felnőni, magukra találni, kiteljesedni vagy gyakran csak túlélni. A novellákból fokozatosan rajzolódik ki egy női életút stációinak sora: egy önző anya és családi traumák árnyékában töltött gyerekkortól a szexualitás első, ambivalens megtapasztalásán át a magányos és kiszolgáltatott fővárosi útkeresésig. Azonban mindegyik történet sorai közül átviláglik a törhetetlen élni és tenni akarás; a remény, hogy valahol mindenkinek helye van a világban.
Az időt számolom, vajon mennyi perc telt el, mióta bejöttünk a szobába, a húgom szuszogását hallgatom, a kinti csendre figyelek, ami sose lesz csend igazán, hogy ugatnak a kutyák, mintha járna valaki az éjféli utcán, és mintha az ajtó nyílna, mintha suttognának, mintha léptek hallatszódnának a folyosó felől, mintha levennének egy cipőt, és minél halkabb a szándék, annál hangosabb, és kitakarózom, hogy az ajtóhoz menjek, de annyira félek, hogy a szívem majdnem kiszakad, úgy zakatol. Mire odaérek, elhalványul minden, óvatosan ráteszem a kilincsre a kezem, megbotlok egy nagy cipőben, anyámék szobájából halk nyöszörgés, majd a zajongásomra síri csend, zúgni kezd a fülem a csendtől, majd egy apró nyögés, ütemessé válik, anyám vékony, megváltozott zihálása és egy férfihang, egy dobbanó hörgés, és akkor döbbenek rá, ez nem apa, megzavarodom, még jobban félni kezdek, azt mondom, anya, anya, erre minden néma lesz, és egyszerre még sötétebb, semmit sem látok, hiába próbálok nézni a szememmel, ez már nem a vaksötét, ez a semmi, amit nézek.
