Leírás
„Mindennek van játéka, a kocsikeréktől az univerzumig.”
Miközben beavat a szavakkal való játék halálosan komoly mesterségének titkaiba, Parti Nagy Lajos lenyűgöző utazásra hív a nyelv, az emlékezet és a szabad cselekvés útvesztőiben. S végül, a labirintus kijáratánál már nem is az a kérdés, mi játék, sokkal inkább az: mi nem?
Anyu, kimegyek játszani, ezt mondom előtte, pontosabban kérdéssel mondom: Kimehetek? Játszani. Ha csupán gondolok rá, hogy én most játszani fogok, magától értetődés van bennem. De amint kiejtem a számon, kis kényelmetlen érzés jár a mondat nyomában, a bűntudat árnyéka, s egy nyaláb mentegetődzés, hogy hát igen, tudom én, semmi hasznos, hogy semmirevaló, amit teszek, ha itt és most nem esem el a világszabadság partizánjaként, nem súrolok kazánt, nem vágom a sarjat, és még csak nem is vernek.
