Leírás
A görög–római antikvitásból született európai és atlanti kultúra elmélete Josephine Quinn monumentális paradigmaváltó műve szerint nem tudományos tény, csupán a brit birodalmi ambíciók és a gyarmatosítás igazolására szolgáló, 19. századi ideológiai konstrukció. Az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem oktatója feltárja, hogy a modern nyugati civilizáció számos különböző terület és tevékenység kölcsönhatásából jött létre: éppúgy hatott rá a babiloni törvénykezés, az asszír öntözés, a föníciai hajózás, mint az indiai irodalom, az arab tudomány és a sztyeppei fémművesség. A változásokat a kereskedelem és a migráció idézi elő – a történelmet nem elszigetelten élő népek, hanem egymással kapcsolatba lépő emberek írják.
Quinn irodalmi források és szent szövegek elemzése mellett a régészettudomány, valamint a szénizotópos kormeghatározás és a genetika legújabb eredményeiből merítve dönti meg az izolált fejlődés eredményeképpen létrejött nyugati csoda koncepcióját, és értelmezi át mindazt, amit identitásunkról, értékeinkről és múltunkról gondolunk.
„A Nyugat történelme nem egészen az, amit az iskolában tanultunk.” – The Economist
„Hatalmas tudásanyagot mozgató, lendületes elbeszélés, amely sikeresen megy szembe a civilizációk elszigeteltségéről szóló mítoszokkal.” – The Guardian
„Ebben az elegáns és hatalmas tudásanyagot mozgató könyvben Josephine Quinn amellett érvel, hogy a »civilizációk« nem hermetikusan zárt egységek, amelyek időnként »összecsapnak« (…), hanem állandó, kusza interakciók termékei.” – Financial Times
„Káprázatos és provokatív könyv, amely alapjaiban írja újra mindazt, amit a Nyugatról tudni véltünk.” – Peter Frankopan
Sukant Deepak
