Leírás
A kollektív emlékezet regénye. (Magyar Narancs)
Pontos látlelet a múlt század végének Erdélyéről és Magyarországáról, a történelmi tudatalattiban kavargó indulatokról, amelybe hősei beleszületnek. (Péterfy Gergely)
Viola, Mimi és Eszti elválaszthatatlan barátnőkként a hetvenes évek fojtogató erdélyi lakótelepein egy sárga kockás pléden fekve tervezgetik a jövőt. Öröknek hitt szövetségüket azonban lassan kikezdi a diktatúra könyörtelensége, a felnőttek hazugságai és a Szekuritáté mindenhová elérő árnyéka.
Amikor az immár sebészi pályára készülő Viola beleszeret egy román orvosba, Ovidiuba, a családja elvárásai és a rendszer kilátástalansága kegyetlen választás elé állítják: maradjon az ismerős, régi hazában, vagy keressen magának új, élhetőbb otthont, amely talán sosem lesz igazán az övé? Bár az elkövetkező évtizedekben Viola orvosként a fél világot bejárja Amszterdamtól Tel Avivon át egészen New Yorkig, nemcsak azzal kell megküzdenie, hogy nőként helyt álljon a hivatásában, hanem makacs kísérőjével, a honvággyal és egy régi szerelem emlékével is.
Havas Juli finom humorral és bocsánatos nosztalgiával egy olyan generáció tagjainak sorsát rajzolja meg, akiknek a disszidálás, a hontalanság, és az újrakezdés küzdelmei között kellett megtalálniuk önmagukat – vagy épp visszatalálniuk egymáshoz.
– Nem is tudtam, hogy egy szekrény aljában lakunk – csodálkozik Eszti.
– Mert nem is. Csak egy lapos dobozban.
– Ami a szekrényben van.
– A szekrény nem számít, csak a doboz. A kétdimenziós babáinknak kétdimenziós élete van. Sem ők, sem mi nem tudjuk, mi van azon kívül a világban. Olyanok vagyunk, mint a hangyák egy kiterített papírlapon: jobbra mehetünk és balra, előre és hátra, de felfele vagy lefele sosem.
Végh Rita
